Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

A nagyon sok beteget érintő szubklinikus hypothyreosis jelentőségét, kö­vetkezményeit, kezelésének szükségességét és eredményességét illetően nem egységes a szakma véleménye. Ugyanakkor egyre több randomizált, kontrollcsoportos klinikai vizsgálat és nagy betegszámot összegyűjtő metaanalízis áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy áttekinthessük az e téma­körrel kapcsolatos fő kérdéseket.

A rendelőn kívüli és az ambuláns vérnyomásmérés felértékelődött. A nem farmakológiai kezelés minden formája nagyobb hangsúlyt kapott. Az ajánlások hangsúlyozzák a kettős vagy hármas fix dózisú antihipertenzív gyógyszeres kezelés előnyeit. A kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás személyre szabott csökkentése csak a betegek javuló együttműködésével érhető el.

Az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap szerint az apixaban hatékonyságát igazoló vizsgálat nyomán gyökeresen változott meg a pitvarfibrilláló betegek stroke-pevenciója.

A fájdalom csillapítása az egyik legfontosabb orvosi tevékenység és a betegek orvoshoz fordulási okainak rangsorában listavezető. A rendelkezésünkre álló gazdag gyógyszerválasztékon belül fontos megtalálni az adott beteg konkrét panaszaira való legmegfelelőbb terméket, figyelembe véve annak farmakoló­giai tulajdonságait, mellékhatásait, a beteg korát, állapotát és társbetegségeit.

Korai petefészek-kimerülés esetén az ovariumok 40 éves kor előtt elvesztik működőképességüket. Ez magas morbiditással és mortalitással jár. A tü­szőhormon termelésének csökkenése miatt a menopauza szindróma tü­netei, elsősorban a hőhullámok gyakrabban és erősebben jelentkeznek, meddőség alakul ki. Károsodik az endoteliális működés, nő az iszkémiás szívbetegség, az iszkémiás stroke, valamint a csontritkulás okozta törési kockázat. 

Az endokrin hipertóniák – közülük is elsősorban a primer aldoszteronizmus – előfordulására gyakrabban számíthatunk a korábban feltételezettnél a hi­pertóniás betegek között. Egyes betegcsoportokban célzott szűrővizsgála­tok végzése, az érintettek kiemelése fontos feladat, hiszen az ilyen betegek kardiovaszkuláris kockázata fokozott, ami azonban a célzott terápiával megfelelően csökkenthető.

Az elmúlt évtizedek nagy epidemiológiai vizsgálatai kimutatták, hogy a nyugal­mi szinuszfrekvencia önálló, független rizikómarkere a kardiovaszkuláris és az összhalálozásnak, nemcsak az átlagpopulációban (életkortól, nemtől függetle­nül), hanem számos kardiovaszkuláris megbetegedésben is. A szívelégtelenség és a coronaria-betegség az egyik leggyakoribb és legköltségesebb krónikus betegség a fejlett országokban. A szinuszcsomó-modulátor ivabradinnal vég­zett nagy klinikai vizsgálatok (BEAUTIFUL, SHIFT) igazolták, hogy az optimális szinuszfrekvencia elérése javítja az életkilátást és az életminőséget mindkét betegségben. A szinuszfrekvencia specifikus és szelektív gátlása ivabradinnal a magas szinuszfrekvenciájú kardiovaszkuláris betegségekben új lehetőséget nyitott a terápiás palettán.

Manson Professzor asszony kommentárjában igen erős kritikával illeti az USPSTF menopauzális hormonkezelésről megjelent javaslatát.

Allopurinol alkalmazásakor – nagyon ritkán – életveszélyes hiperszenzitivitási szindróma léphet fel. Ha indokolt az allopurinolkezelés, figyeljünk a vesefunkcióra, és kis adaggal indítsuk a kezelést, a beteg szoros megfi­gyelése mellett. Esetünkben a hiperszenzitivitási szindróma súlyos máj­elégtelenségbe torkollott, és a gyors májtranszplantáció mentette meg a beteg életét.